Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz.
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez
Vagy színházat csinál.
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval tele
A másik serpenyő...
S ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon!
Sötétben legyél fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova...
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jaj-t.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod...
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd!
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj, tövisnek bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg végül, melyik
A súlyosabb kereszt?

Válasz

Ábrányi Emil
Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabad ság-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!

Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

Válasz

Mészáros Lajos

Március nyolcadika

Márciusi nap szórja sugarát,
Munkával ünnepeljük nők napját.
Szőlőt metszünk, ragyogón süt a nap,
Vígan dolgozunk a kék ég alatt.

Tiszta az égbolt, felhő sem látszik,
Napfény orcádon vígan cikázik.
Kezed alatt mindig ég a munka,
Lehet, hogy ma pihenni jó volna?

Ki kell használni ezt a jó időt,
Meg kell metszeni a kerti szőlőt.
Kiritkítjuk a fák koronáját,
Levágjuk a sérült beteg ágát.

Minden napra megvan a teendő,
Így múlik el lassan az esztendő.
Soha nem érünk rá unatkozni,
Nyugdíj mellett sokat kell dolgozni.

A nyugdíjból nem futja semmire,
Nem telik belőle üdülőre.
Még a megélhetéshez is kevés,
Nem hiányzik nekünk a sok evés.

Egy ebédet mi már ketten eszünk,
De nem azért, mert mi már éhezünk.
Vigyázunk kicsit az alakunkra,
Vékonyabbnak könnyebb a sok munka.

Ketten élvezzük munkánk gyümölcsét,
Szép helyeken ketten nézünk mi szét.
Nagyon szeretünk mi kirándulni,
Országszerte sokat barangolni.

Most is, ha végzünk a munkával,
Köszöntelek néhány szál virággal.
Hétvégére elviszlek pihenni,
Jó lesz Gyulán egy kicsit üdülni.

Hajdúszovát, 2013. március 6.

Válasz

Igaz szó
/ Vörös József magyar tanárom emlékére /
Tisztelettel emlékezem egy igaz tanárra,aki
szívvel-lélekkel tanitotta és nevelte is tanítványait /

Csak vártam,vártam
Mikor tudom szóba önteni
Mély fájdalmat leírni
Mikor jön a gondolat
Mikor a szó enyhet ad

Mert emlékképe most is szívemben
Ahogy buzdít ,bár erőtlen
Csak írj rendületlen !
Szavak súlyára odafigyelnek !
Írj,könnyebb legyen az embereknek !

Csak írj,csak írj,-biztatott
S közben-közben elhallgatott
Mert kell a szó
Az igaz mondanivaló
Az igazság megnyugtató
S az emlék,mi megmarad
Vele a gondolat
Fájdalom,mely elkísér
Igaz szó mindenkié
Erre tanított-tudhatod !

2O1O."Híd két part között" c.kötetemből
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

Augusztus Huszadikai ünnepünk

Szent István koronája
Szállt az égen
Fényár úszott
A Duna vízében
Szólt az állelúja
Szikrázott a pompa
Tűzijátékot millió
Rakéta szórta
Hálát adunk Istenünknek
Ismét van reménye
A magyar nemzetnek
Szent István keresztje
Mutatja az utat
Biztos jövő felé
Fordítja arcunkat

2OO5."Kőbe vésett szavak" c.kötetemből
Lovag Erdős Anna

Válasz

Madárlátta kenyér

Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam
Utam száz ösvényen vezet
Gyermekkorom kincse szívemben
Nem múlik az emlékezet
Apám is hazahozta nekünk
Maradék" madárlátta" kenyerét
Morzsákra osztotta szét
Köztünk szíve szeretetét
Még most is látom asztalunkat
Hogy vettük örömmel körül
Hálaimát mondtunk szépen
"Madárlátta" kenyérnek mindenki örült

S életem hosszú útjain
Tarisznyámban volt mindig
"Madárlátta" kenyér
Nem feledem soha a kenyér ünnepén
Keresztet vetek az új kenyérre
Megköszönve,hogy Isten megadta nekünk
Unokáimnak is továbbadva
A" madárlátta" kenyerünk !

2OO9."Rendületlen hittel " c.kötetemből

Lovag Erdős Anna

Válasz

Szülőfalum Te drága
/Mosonszentjános/

Szűlőfalum ,Istenem Te drága
Onnan jöttem-e kitárult világba
Szülőföldem három templom tornya
Visszatérek sorsom bárhova sodorna

Visszatérek csendes eperfához
Hova csikót kötöttek sudár ágához
Csikós voltam én is gyermekkoromban
Vágy csikóján,mint a szél ellovagoltam

Visszatérek mindíg gondolatban
Harangzúgás köszönt udvaromban
Ismerős-e hang az én szívemnek

Édesanyám,apám itt neveltek
Itt voltam igazán boldog gyermek
Itt a harang hangja visszhang az én szívemnek

/ma . :Jánossomorja,város/
2OO9."Rendületlen hittel"c.kötetemből
Lovag Erdős Anna

Válasz